Uram, tégy engem békéd eszközévé, Hogy szeressek ott,ahol gyűlölnek,
Hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak, Hogy összekössek, ahol széthúzás van,
Hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz, Hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik, Hogy örömöt hozzak oda, ahol gond tanyázik,
Ó, Uram, segíts meg, hogy törekedjem, Nem arra, hogy megvigasztaljanak, Hanem, hogy én megvigasztaljak,
Nem arra, hogy szeressenek, hanem arra, hogy szeressek.
Mert aki így ad, az kapni fog, Aki elveszíti magát, az talál,
Aki megbocsát,annak megbocsátanak,
Aki meghal, az fölébred az örök életre.
Dalai Láma:"Félünk meghalni, mert nem tudjuk, melyik pillanatban lep meg bennünket a halál. Nem tudjuk sem az óráját, sem a napját. És félünk attól is, ami a halál után vár ránk. Félünk, hogy egy ismeretlen és kellemetlen helyen találjuk magunkat hirtelen, telve szorongással, aggodalommal. Ha jól akarunk meghalni, meg kell tanulnunk jól élni. A halál élménye rendkívül fontos, mert az a tudatállapot, amelyben a halál ér bennünket, eldöntheti következő újjászületésünk szintjét, minőségét. Még a halál pillanatában is különleges szellemi erőfeszítésre vagyunk képesek. A test fizikai állapotának tartós megőrzése is elérhető általa.
Jézus:Ha azok, kik titeket vezetnek, azt mondják nektek: A királyság a mennyben van, úgy az ég madarai megelőznek titeket. – Azt mondják nektek: a tengerben van, akkor a halak előznek meg titeket. – A királyság azonban bennetek és rajtatok kívül van. Ha megismeritek magatokat, titeket is megismernek, hogy az élő Atya fiai vagytok. De ha nem ismernek fel titeket, akkor szegénységben vagytok és ti vagytok a szegénység...
(Máté 22,31 és 33
"A halottak föltámadásáról pedig nem olvastátok, amit Isten mondott nektek: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké."
Jézus:"Mit mondanak az emberek, kicsoda az ember fia?És ők így válaszolnak: Illés, vagy egy a próféták közül, aki visszatért a halálból" ..Én nem Illés vagyok. Most János vagyok.És ki vagy Te? Kérdezték Őt. "A pusztába kiáltó Szó vagyok"....
Bhagavad-Gita:" Az én legelső hajlékomat nem nap vagy hold, tűz vagy elektromosság ragyogja be.Aki egyszer eljut oda, többé már nem tér vissza az anyagi világba.
"Az élőlények ebben a feltételekhez kötött világban az én örökkévaló, parányi részeim. Feltételekhez kötött létük miatt küzdelmes harcot vívnak a hat érzékszervvel,melyhez az elme is hozzátartozik.
Az anyagi világban az élőlény különböző életfelfogásait úgy viszi egyik tesből a másikba, mint ahogyan a szél szállítja az illatot. Felvesz egy testet, majd kilép belőle, hogy egy újat fogadjon el.
Ebben a világban lehetetlen meglátni a fa formáját. Senki sem értheti meg, hogy hol kezdődik és hol végződik, vagy hol van az alapja.Gyökerei erősek, de nagy elszántsággal, az elkülönülés fegyverével az embernek ki kell vágni ezt a fát .
Azután fel kell kutatni azt a helyet, ahova egyszer eljutván soha többé nem kell visszatérnie, s ott meg kell hódolnia az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt, aki mindennek a kezdete, s akiből időtlen idők óta minden kiárad..."
Nem volt lyan idő, amikor Én nem léteztem, és öröktől fogva vagy te és ezek a királyok is, a jövőben sem fog megszünni életük...
Ő a fény forása minden fénylő testben.Túl van az anyag sötétségén,s megnyilvánulatlan.Ő a tudás, a tudás tárgya, és a tudás célja. Mindenki szívében jelen van..."
Sri Shinmoy: "Mindannyian keresők vagyunk, és a célunk ugyanaz: belső békét, fényt és örömöt elérni, elválaszthatatlanul eggyé válni Forrásunkkal, és valódi elégedettséggel teli életet élni. Van élet a halál után? "Igen, a halál után van élet. A halál nem a vég, és nem is lehet a vég. Számomraaz élet és a halál olyan, mint két szoba. Napközben a nappali szobában dolgozom. A halál a hálószobám. Mindkettőre egyformán szükségem van, hogy Istent szeretni és szolgálni tudjam és megörvendeztessem.
Swami Prabhupada:"Isten szerves része vagyok, s vissza kell térnem Isten királyságába, hogy együtt legyek Istennel.
Sai Baba:" Az Úr benned van, és veled van, mindíg és mindenhol. Amíg Istent messzelévő szent helyeken, és templomokban hisszük, a vallást tehernek és akadálynak látjuk.A gyümölcsös kosár a vállon cipelve igen nehéz.Egyél belőle, s könnyebbnek és erősebbnek érzed majd magad.
"Csupán a test hal meg. Az Atma (Lélek) sosem hal meg. Mindenütt jelenlevő."
"A túl sok vágy halálfélelemhez vezet. A születés már a halált is magában hordozza.Ezért ne aggódjatok a halál miatt. Az Atma (Lélek) örökkévaló. Ahol brama (illúzió) van, ott nincsen Brahma (Teremtő, Isten)"
Kabirdas: "Amikor világra jöttem mindenki nevetett, csak én sírtam, mert tudtam mit jelent küszködni a majanak és samsarának e világában.Ám olyan tetteket viszek majd véghez, hogy ha távozom, én örülök majd, s az emberek sírnak."
Daszkalosz:"Ami egyszer az Egyetemes Emlékezetbe beíródott, az örökkön létezni fog."
Sir Edwin Arnold: A mennyei ének."
A szellem sohasem született, és sohasem szűnik meg létezni,
Nem volt idő, mikor ne lett volna; Vég és Kezdet csak álmok!
Megnemszületett, megnemhalt és megnemváltozott marad a szellem mindörökre;
Halál nem érinti, habár annak házában halottnak tűnik.
Jogananda / első kozmikus élménye/:
"Mesterem szívemet érinti és testem mozdulatlanná válik.
Mintha hatalmas mágnes szívná ki lélekzetemet. A lélek és öntudat kötelékei ebben a pillanatban feloldódnak.
Pórusaimból fluidumszerű fényáram ömlik ki. Mintha testem meghalna, bár tudom, hogy sosem voltam még ennyire telítve életerővel.
Életem érzete nem korlátozódik testemre!
Úgy látszik, hogy a távoli utakon járókelő emberek saját énem felszínén mozognak.
Az egész környék láthatóvá lesz előttem. Rendes frontális látásom megváltozik óriási gömbszerű látássá,
úgy, hogy mindent egyidejűleg látok! (Kezdődik a gömbszimbolika látásmódja a végtelen térben!)
Körképszerű látóteremben minden tárgy rezegni kezd. Testem, a mester teste, oszlopos udvar, a bútorok, fák, a napsugár,
mind hevesebben mozognak és egyetlen világító tengeren oldódnak fel!
Mérhetetlen öröm határtalan békessége járja át lelkemet! Megértem, hogy Isten szelleme - kimeríthetetlen boldogság!
Táguló fénykör fogja át bensőmben a városokat, földrészeket, csillagrendszereket és az egész Világmindenséget!
Tudom, hogy ennek az égi látomásnak a középpontja
sugalmazott szívemben van! Minden sejtemből - sugárzó fényesség ömlik
a Világegyetem minden része felé! A halhatatlanság nektárja lüktet át rajtam!
Hirtelen visszatér a lélekzetem.
Szinte elviselhetetlen ráébrednem, hogy végtelen mérhetetlenségem megszűnt!
Ismét testem fogságába vagyok bezárva, melyhez szellemem nem alkalmazkodik egykönnyen.
Mint tékozló fiú távozom makrokozmikus otthonomból
és be kell zárnom magam a szűk mikrokozmoszba - az emberi tudatba."
www.elethalal.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!
